Blog

Rutinok és azok a bizonyos őszinte pillanatok
A cikk szerzője: Paragi Tímea
2021-03-02
Mindenki mozgatórugója ideális esetben az, hogy jól csinálja amit csinál. Könnyebb moderálni magunkat akkor, amikor feszültségmentes zónában jár az életünk, amikor a megszokott rutinok kvázi pufferként hatnak potenciális robbanásainkra. Rengeteget segít a gondolataink kordában tartásában az, amikor sorban úgy következnek napi, heti vagy éves szinten az események, ahogy arra számítunk. Jótékony kapaszkodó a rutin, amitől úgy érezzük, hogy a világ körülöttünk elvárt módon halad a megszokott kerékvágásban.

A kérdés bennem – és sokunkban – az, hogy mit vált ki ennek az egyensúlynak a kibillenése, a világ felborulása, a talaj mozgása a talpunk alatt.

Hogy hová nyúlunk, hogy milyen reakciókat adunk, az óriási mértékben a tudatalatti vezérlő egységünk utasítása és ezért nem várt irányokat hozhat. Ugyanakkor azt, ami aktiválódik most, azt ismerjük, oda vissza tudunk nyúlni egyéni szinten, hiszen annak a lenyomata nagy eséllyel a múltban fellelhető. Tekintsünk vissza, keressük gyermekkori történeteinket, ismerjük meg magunkat újra, vajon milyen emlékek, milyen benyomódások kerülnek most felszínre. Sok olyan múltbéli esemény van, amivel már úgymond békében élünk és lehet, hogy ezek egy része ott is marad mozdulatlanul, azokkal nincs most teendőnk. De ha valami elural, valami hajt, valamire nem úgy reagálsz, mint kéne vagy mint Te magad szeretnéd, akkor legyen bátorságod ránézni, visszanézni, szembenézni. Nem mindenki ugyanazzal az alappal indul és a gyermekkori családi burok ha sérül, akkor az a seb ott marad és minden egyes váratlan helyzet fel-fel tudja szakítani.

Ér most sírni, ér most talajt vesztettnek vagy dühösnek lenni, de nem ér a környezetünkkel agresszívnek lenni, nem ér a magunk sebei okán másoknak is fájdalmat okozni.

Nem gondolom, hogy a kialakult vírus okozta helyzet mindenkinél bőséges felszabaduló időt eredményez hogy naponta több órát töltsön viselkedésének analizálásával, de abban talán bízom, hogy lefekvéskor, a napunkra való visszatekintés pillanatában látjuk önmagunk teljes valóját és ha lehet, akkor próbáljunk meg holnap egy kicsit több türelemmel lenni, egy kicsit több odafordulással és ebbe beletartozik az is, hogy magunkkal szemben egy kicsit több megbocsájtást mutatni.   

0 Hozzászólás

Hozzászólás írása

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Falra felfüggesztett kávé

Falra felfüggesztett kávé

Egy rosszul öltözött férfi a kávézóban kért egy „felfüggesztettet! Azt hittem, rosszul hallok, pedig nagyon is jól tudta, mit csinál:
Néhány évvel ezelőtt egyik barátnőmmel egy kis hangulatos kávézóban ültem, Velencében. Miközben élveztük a hihetetlenül ízletes olasz kávét, egy férfi lépett be a kávézóba. A pincérhez lépve a következő rendelést adta le: két kávét kért, egyet a saját részére, egyet pedig a „falra”.

Share This