“Az alaptétel az, hogy a pácban mindenki benne van.” 
Hamvas Béla

Kivétel nélkül, mindannyiunkat érnek veszteségek és önhibánkon kívül is kerülhetünk olyan helyzetbe, amit nem vagyunk képesek egyedül megoldani. Bármikor, bármi történhet bármelyikünkkel, mert az életet sem kiszámítani, sem kontrollálni nem lehet. Világunk folyamatosan változik és ennek a változásnak mindannyian aktív részesei vagyunk. A pácban – függetlenül pillanatnyi állapotunktól és élethelyzetünktől – mindannyian benne vagyunk. 

Az a tény, hogy az élet nem irányítható, rengeteg félelem és szorongás forrása. Természetes vágy, hogy biztonságban szeretnénk tudni szeretteinket és önmagunkat. Biztonságot jelent, ha fedél van a fejünk felett, van étel az asztalon, ha van munkánk, ha nem érezzük magunkat fenyegetve, ha egészségesnek érezzük magunkat. Amikor felborul a megszokott rend, természetes, hogy felerősödik a szorongás és az aggodalom.

Azonban éppen a borulás az, ami képes rávenni bennünket arra, hogy más nézőpontból is áttekintsük a helyzetet. Ami korábban a biztonságot jelentette, lehet hogy most éppen nem fenntartható. Látszatbiztonság, hogy fiatalként nem érhet baj. Látszatbiztonság, hogy az anyagi javaink garanciát jelentenek. Látszatbiztonság, amikor elhisszük, hogy velünk “ez” nem történhet meg, hogy mi nem vagyunk sebezhetők. 

Hogyan tudhatjuk magunkat mégis biztonságban?

A valódi biztonság egymásban rejlik. Az odafordulásban, az egymásra figyelésben, a megosztásban, az együttérzésben, a megbocsátásban. Vagy ha az nem megy, legalább abban, hogy szorult helyzetben képesek vagyunk félretenni a korábbi sérelmeket. A valódi biztonság a szívünkben lakozik és az abból táplálkozó emberi kapcsolatokban. Az együttérzés egy bezárkózott élethelyzetben is utat nyit kifelé. Nem korlátozódik a szűk baráti és családi körre, mert a valódi biztonság nem korlátozható. Ahogy a szeretet sem. Ami a legszebb az egészben, hogy mindez a változások és nehézségek közepette is irányítható.

Te döntesz, hogy mire helyezed a figyelmed. Te döntesz, hogy milyen gondolatokat táplálsz magadban. Te döntöd el, hogy mit cselekszel. Amikor a látszatbiztonság helyett a valódira figyelsz, másképp kezded el érzékelni a világot. A mogorvaság mögött meglátod a fájdalmat. Az elutasítás mögött a szégyent. És meglátod saját félelmeid mögött a bátorságot is. A valódi biztonság abból fakad, amikor bátran adunk és fogadunk el egymástól, amikor körülnézünk, felismerjük egymás szükségleteit és segítünk. Az élet nem áll meg az otthonunk küszöbénél. Fontos kifelé is tekinteni, felismerni a rászorulót, rászorulóként meglátni a segítő kezet, és cselekedni: kézzelfogható tettekkel. Gesztusokkal. Együttérzéssel. Szívességgel. Jó szóval. Bármivel, amit akkor és ott adni tudunk. Nem könnyű a félelmek és a szorongás dacára újra meg újra a cselekvés mellett dönteni. Nem könnyű visszaépíteni a megsérült ősbizalmat és újra meg újra igent mondani egymásra. Mégis mindannyiunk számára csak ez vezethet el a valódi biztonsághoz. Ha biztosak lehetünk abban, hogy a pácban igenis számíthatunk egymásra.