Blog

Átok és/vagy ajándék
A cikk szerzője: Balassy Emoke
2021-03-02
Mielőtt rátérnék a cím mögött meghúzódó tartalomra, szeretném egyértelművé tenni, hogy nem hiszek a megoldások általánosságában, a „receptekben”. Főztél már kétszer ugyanolyan húslevest? Nem valószínű, még akkor sem, ha kivétel nélkül mindig betartod a nagyi receptjének utasításait.

Bár vannak egyetemes igazságok, mint például az, hogy mindannyian megküzdünk a személyiségünk fejlődési szakaszai kínálta normatív krízisekkel, vagy mindannyian egy folyamatos változás áramában haladunk egy teljesebb emberré válás felé, vagy mindannyian a családból tudattalanul magunkba szívott minták alapján működünk, és hosszan lehetne folytatni a sort, vannak dolgok, mint például az, hogy miként küzdünk meg a nehézségekkel, melyekre nem léteznek jól bevált, mindenki által használható stratégiák, megoldások, mert nincs két teljesen egyforma élethelyzet, életkörülmény.

 Itt van ez a kialakult szituáció, ami mindenki életére hatással van. Az egyén, a család, a különböző közösségek, a cégek, a társadalom, egyszóval mindenki egy kicsit újra kell értelmezze magát. Mindenkire máshogy hat és mindenkinek más-más kihívással kell szembenéznie. Tehát számos egyéni dimenziót érint, mégis van egy örökérvényű és egyetemes igazság.

Egy személyes tapasztalatból, egy fájdalmas szubjektív megélésből és az arra válaszként kidolgozott megküzdési stratégiából kiindulva szeretnék eljutni tehát egy általános megállapítás felé. Nézzük az érzelmektől lecsupaszított tényeket.

2020. áprilisában, a pandémia kellős közepén édesapám örök nyugovóra tért.

Adott egy veszteség, adottak a vírus miatt hozott korlátozások és adott még a tény, hogy én Magyarországon élek, őt meg Székelyföldön temetjük. Ennek eredményeként, visszatérve Magyarországra két hét karanténra kényszerültem.

Kényszer, átok.

Egy introvertált személyiség vagyok, tehát alapvetően jól megvagyok magamban, magammal, mégis az első néhány nap legerősebb megélése: bezárva lenni a fájdalommal. Bezárt fájdalom – ismételgettem magamban két-három napig, és ekkor jött egyfajta ellenállás vagy felismerés: „De hát nem a fájdalom van bezárva!”.

Majd: „nekem nem is kell bezárni a fájdalmat! Sőt! Ez a bezártság egy lehetőség.”

Lehetőség arra, hogy közel engedjem magamhoz az érzelmeimet, hogy ne lehasítsam, elfojtsam, tagadjam, hanem megéljem őket, hogy elkezdjek megtanulni velük együtt élni. Felbecsülhetetlen ajándék, hogy nem kell elrejtenem könnyeim, hogy nem kell megmagyarázni senkinek, hogy látszólag semmi okom nincs rá, én mégis elsírom magam.

Igen! Lehetőséget kaptam arra, hogy ha úgy tartja kedvem, belesüppedjek a fájdalomba, majd megpihenjek a családom, barátaim csendesen simogató jelenlétében, elgyönyörködjek a virágokba, a szépen fejlődő palántáimba, a gyíkok játékába, a madarak hangjába, meghatódjak egy filmjelenten, elkalandozzak egy könyv kínálta kalandokban vagy nyugalmat találjak az imában.

Micsoda kettősség! A bezárt szabadság!

Igen, ez a fajta szabadság teszi lehetővé, hogy napról-napra erősebbnek érzem magam, hogy tudok tervezni, rövid és hosszabb távú célokat kitűzni. Hogy tudok az élet mosolygós oldalára is figyelni, és nem utolsó sorban hivatásos segítőként újból el tudom hinni, hogy az engem ért trauma egy kút, amelyből majd meríthetek, hogy a sebem valami hasznossá válik majd a munka mezején is

Az én tanulságom tehát: engedd meg magadnak az átkot, hogy ajándékká tudjon lenni!

Azt hiszem ebben a kialakult helyzetben mindenkit értek kisebb-nagyobb veszteségek. Ha mást nem, a kontroll illúzióját most legtöbben elvesztettük. Ahogy a biztonság, stabilitás, kiszámíthatóság meglétének hamis képzetét is.

Emlékszel mit írtam az egyetemes igazságokról? Általánosságban kijelenthető, hogy az élet egy folyamatos változás. A változás krízisekkel jár, de a krízisek lényegében a barátaink is lehetnek. Az, hogy egy krízis átok és/vagy ajándék mindenki egyéni felelőssége eldönteni.

Minden egyes nehézségre keresett válasz bennünk rejlik. Igen, ez egy szubjektív dimenzió.

Használjuk a bezártság adta lehetőséget arra, hogy megtaláljuk a belső kapaszkodónkat, az erőforrásainkat.

 

 

 

 


Emlékszel mit írtam az egyetemes igazságokról? Általánosságban kijelenthető,
hogy az élet egy folyamatos változás. A változás krízisekkel jár, de a krízisek
lényegében a barátaink is lehetnek. Az, hogy egy krízis átok és/vagy ajándék
mindenki egyéni felelőssége eldönteni.

Minden egyes nehézségre keresett válasz bennünk rejlik. Igen, ez egy
szubjektív dimenzió.

Használjuk a bezártság adta lehetőséget arra, hogy megtaláljuk a belső
kapaszkodónkat, az erőforrásainkat.

0 Hozzászólás

Hozzászólás írása

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Falra felfüggesztett kávé

Falra felfüggesztett kávé

Egy rosszul öltözött férfi a kávézóban kért egy „felfüggesztettet! Azt hittem, rosszul hallok, pedig nagyon is jól tudta, mit csinál:
Néhány évvel ezelőtt egyik barátnőmmel egy kis hangulatos kávézóban ültem, Velencében. Miközben élveztük a hihetetlenül ízletes olasz kávét, egy férfi lépett be a kávézóba. A pincérhez lépve a következő rendelést adta le: két kávét kért, egyet a saját részére, egyet pedig a „falra”.

Share This